"Két esetben nézek be egy horgászboltba: mielőtt horgászni megyek, és amikor nem."
Télen az összes pontyhorgász jobb időben, mint ahogyan jómagam is, bebarangolja a sorokat, simogatja a zacskókat a szerelékes falon, sóvárogva mered az orsók és botok irányába, tudván, hogy a hadjárat még nem indul újra amíg a nap vissza nem nyerte az erejét és azt is, hogy a bankszámlája még nem eléggé erős egy friss támadáshoz. Ahogy Arthur Ransome írta a híres könyvében a Rod and Line-ban (Bot és zsinór) még 1929-ben „A horgászás örömei főleg a folyókban, tavakban és a horgászboltokban találhatóak és a három közül az utolsó az, amit az időjárás a legkevésbé érint.”
Tehát amikor a hőmérséklet eléri a két számjegyet kimászok a téli hibernációból, mint egy kisbaba, ahogyan a halak is, rákapok bármilyen fényes csillogó tárgyra amit lelkes szemeim elé lógatnak. Először semmi felhajtás, csak a szokásos szerelékes táska újratöltése: ólompaszta, egy csomag horog, kapocs, zsugorcső, olló és fűzőtű, mind settenkedve landol a pulton. Íme egy megtömött barna papírzacskó, elrejtve a szükséges eszközöket, mindent, ami a korai szezon szerelék kötési rituáléjához kell.
Habár, amikor szigorú vagyok önmagammal, elhatározom, hogy a látogatás csak megfigyelés jellegű lesz, akkor is mindig örömet szerez a nézelődés és esetlegesen valaki más kiskereskedelmi terápiájában való részvétel. Megborzongtat rajtakapni a sorstársakat, amint a nehezen megkeresett pénzüket impulzívan költik a frissítésre. Ha különösen szerencsés vagyok, talán lehetőségem adódik, hogy segítsek valakinek új botok, orsók vagy kapásjelzők kiválasztásában. Ilyen ritka alkalmakkor boldogan távozom, a pulzust megemelő vásárlási adrenalin hullám érzésével anélkül, hogy a gyomrot összehúzó megbánás kínozna a hazaúton. Igazán nincs szükségem több horgász felszerelésre a garázsban.
Az ügyes bolt tulajdonosok támogatják a társasági látogatásokat, tudván, hogy a rengeteg aroma, ami a csali részlegről árad, érzékennyé tesz a speciális ajánlatok tömegvásárlására. De ha megérzik, hogy ez nem egy vásárlói látogatás, a legjobb tulajdonosok nem terelik a beszélgetést a botok, orsók, sátrak vagy talicskák irányába, megértik, hogy a látogatás rosszul sülhet el, a cserben hagyás érzését keltve amiatt, hogy megszegtek egy íratlan szabályt, a gyengeségedet kihasználva. Ilyen boltokba nem biztos, hogy szívesen visszamész. Végülis, ki szeretne újra az önuralma nyilvános elvesztésének helyszínére visszatérni? Ha biztos lehetsz abban, hogy a folyamatos sebezhetőséged nem lesz kizsákmányolva egy kísértésekkel teli boltban, akkor újra és újra visszatérsz, mint egy molylepke a fényre.
Egy tapasztalt tulajdonos figyelmet szentel rád, akár megérdemelt, akár nem. Figyelmesen meghallgatja ahogyan újraszámolod a kis sikereidet, meggyőz, hogy lenyűgözi a bátorságod, hogy valóban pontyhorgász vagy. Bölcsen bólogat ahogy tárgyalod hogyan fogja megváltoztatni a következő szezont az extra 20 jard a dobásodban. És ilyen pillanatokban, megérzi a költés iránti őszinte vágyat, finoman és türelmesen építi a bizalmadat és hitedet abban, hogy ezek az orsók fogják megváltoztatni a képességeidet arra, hogy meghódítsd a szigetet és elérhetővé teszik a távoli búvóhelyeiken őrjáratozó furfangos pontyokat. Miután kiemelte a különböző büdzsé opciók előnyeit és hátrányait, hagyja, hogy gondolkozz, jól tudván, hogy egy pontyhorgász a prémium terméket fogja választani.
Ekkor felülkerekedik a pontyláz, cszúszik a hitelkártya, PIN beírva, és az eladás betetőzik. Kint a friss levegőn a kocsihoz ugrasz, izgatottan a csillogó új orsók megtöltésére gondolva valami szuper rugalmas zsinórral, elképzeled a pontos tervezést amint játszol az év első nagy halával, halkan morogva magadban, ‘Imádok pontyozó szereléket venni!’
Azonban ez nem mindig így történik. Ahogyan Ransome megfigyelte, vannak olyan boltok, amelyekben a hal-szerelék nem több, mint élelmiszer, eladandó áru, de ezeket nem horgászok működtetik és nem is maradnak fenn sokáig. A rossz kereskedő megragadja az alkalmat és minden esetben kimeríti a bankszámlád. Nem érdekli a hosszú távú kapcsolat. Manapság ez a haszonleső tranzakció gyakran egy gombnyomásra megtörténhet a telefonodon vagy a számítógépeden. Hatékony és eredményes lehet, de amit soha nem lehet az interneten keresztül elérni az a helyi horgásztemplom spirituális szerepe, az, hogy nap mint nap hozzájárul a hit, cél, inspiráció és bajtársiasság érzéseihez. A tapasztalt boltos tudja, hogy a horgász akkor néz be, amikor kapcsolatot keres egy rokon lélekkel, egy rokonszenves füllel, hogy elkaphasson 1-2 part melletti sztorit, hogy kitárgyalja a jövőbeli terveit. Igazán szegény az a bolt, amelyik nem ad ilyen támogatást a nyájának amely sáros bivvy csavargókból áll.
A hitetlenek, akik nem hisznek a Cypry hegy pontyisteneiben, azt gondolhatják, hogy egy fenséges középkori templom vagy impozáns viktoriánus községház áll minden angol város közepén. A horgászó rend tiszteletreméltó tagjai azonban jobban tudják. Az ő pszichogeográfiájuk mindig a civil horgásztemplom körül összpontosul. Egy időben ezek a főutcán helyezkedtek el, de mára már elvándoroltak a város széli egyszerű ipari uradalmakra. De ez ne tévesszen meg senkit, még mindig a horgászközösségek epicentrumát jelölik. A kimerült utazó pontyhorgászok, akik nem ismerik a települést, zarándoklatokat tesznek eme megszentelt helyszínekre, ahol azonnal üdvözlik őket és otthon érzik magukat az ismert rituálék, szokások és nyelvezet kényelmétől. Egy rövid bensőséges érintkezés, elmélkedés és akár egy gyónás után megfiatalodnak és energikusan indulnak a helyi vizekre.
Az utolsó szavaim ebben a témában tehát, hogy keressétek és támogassátok a helyi horgászboltokat, mentsétek meg az internet sötét erőitől, a durva kereskedelem pogány kardjaitól, a kihalástól. Mondjátok el mindenkinek, hogy nem csak felszerelés van ott, hanem egy jó adag rajongás, bajtársiasság és inspiráció. Kiáltsátok hangosan, hogy a helyi boltban megtalálható egy sikeres horgászás minden öröme!
